A kastélypark területe több évszázadon keresztül a hegyközi táj szerves része volt. A szántók, kaszálók, káposztáskertek, gyümölcsösök, erdők, szekérutak és források a Károlyiak (vagy bérlőik) és a jobbágyok gazdálkodásának hétköznapi színterei voltak. Ez az állapot az 1850-es években változott meg. A kastély átépítésén munkálkodó Károlyi Ede a korszak divatjának megfelelően előkelő parkot álmodott a kastély köré. A korábban mező- és erdőgazdasági jelentőségű terület egy évtized alatt regényes angolparkká változott. A dombok, völgyek, források, folyóvizek új szerepet kaptak. A tér jelentőségét ettől kezdve a kastélyra való rálátás és a kastélyból való kilátás élménye szabta meg.

Az angol- vagyis tájképi park építéséhez a hegyközi táj igen jó adottságokkal rendelkezett. A Pajna-domb, a Korom-hegy, a vízmosások és tisztások a legfestőibb Károlyi birtokká avatták kastély környékét. A festőiség további erősítése érdekében a korábbi teraszokat lankásították, az erdőkbe nyiladékokat vágtak, új utakat alakítottak ki és az őshonos fák, cserjék mellé dísznövényeket telepítettek. Ebben az időszakban kerültek a patakpartra a mára már óriássá fejlődött híres platánok. Hasonló korú a kastély közelében álló néhány idős vadgesztenye is, a szintén ekkoriban ültetett császárfa pedig azóta kétszer is új sarjat nevelt. A táj átalakításának két leglátványosabb eleme a gátépítéssel kialakított halastó, és a – kisebb foghíjakkal – ma is látható fenyves allé, amelyhez az erdei fenyőcsemetéket Franciaországból hozatta a gróf. A pálinkafőzőház és az istálló mellé néhány új építmény is került a parkba. Ezek közé tartozott a falu feletti dombon a Mulatóháznak nevezett kis épület, amely egyszerre volt csőszház és kilátó.

A főúri életforma és vendéglátás szolgálatába állított birtok gazdálkodási szerepköre sem szűnt meg azonban teljesen, csupán eltolódott a tájban. A korábbi almás- és szilváskerteket a kastélytól távolabbra helyezték át. Egy kisebb gyümölcsös, benne néhány régi fajtával, ma is megtalálható a falu felé eső parkrészen.

A füzérradványi birtok első, név szerint beazonosítható kertésze Czapáry István volt. Szolgálatba lépésének kezdete nem ismert, talán az 1840-es évek elejére tehető. 1846-ban már biztosan Radványban dolgozott, s 1857-es távozásáig egyik kulcsfigurája volt az angolkert kialakításának. Nemcsak kertészként, de uradalmi intézőként is működött a kastély történetének ebben a fontos időszakában. Az ő nevéhez kapcsolható néhány fontos parképítési munka, így a halastó gátjának építése, és talán a tájképi kert tervezése is – részben vagy egészben. Tevékeny része lehetett a dísznövények, így a ma is látható platánok ültetésében, a díszudvar, az új utak kialakításában. Intézőként feltehetően komoly szerepet vállalt Vilyipuszta kiépítésében is. Itt nemcsak szarvasmarhatenyésztés és téglaégetés folyt, de üzemek egész sora biztosította az uradalom működőképességét. Ide került át a birtokigazgatási központ is. Így válhatott teljes egészében a főúri reprezentáció terepévé az átépített kastély és környezete, beleértve a falu plébániatemplomát is. A templomot ekkor már egy – szintén park-hatást keltő – feketefenyő ültetvény vette körül, oltárképére pedig az új korszak alapításának „mitikus” eseményeire való utalások kerültek.

Czapáry utódja 1857 őszén már az osztrák vagy morva származású Joseph Paradieser volt, aki fél évszázadon keresztül gondozta a parkot, az első néhány évtizedben még a gróf Károlyi Ede, Czapáry István (és talán Ybl Miklós) által megálmodott koncepció szerint.

A kastély és vele együtt a park újragondolására Károlyi László gróf idején, a 20. század fordulóján került sor. A korábbi vadregényes angolpark-jelleggel szembeforduló terveket a kor híres francia kertésze, Edouard André készítette, majd az új főkertész, Zinke Ferenc egészítette ki.

A park átalakításának két fő iránya a park „szubalpin” jellegének fokozása és a kastélyt körülvevő díszkertek újragondolása volt. Alapvetően megváltoztatta a park képét és használatát a ma is meglévő szerpentinút építése, amelyet az autóközlekedés terjedése tett szükségessé. A természeti élmény fokozása érdekében az új mélyút falába sziklákat építettek, közéjük pedig sziklakerti növényeket ültettek. A táj szubalpin vonásai, amelyet később a kastélyszálló reklámszövegei is igyekeztek kihangsúlyozni, az újonnan elültetett fenyőféléknek köszönhetően alakultak ki. Bár a környezet alapvetően nem volt magashegyi, a gróf és kertésze egyaránt rajongott a luc-, jegenye-, duglász- és ezüstfenyőkért. Ezekből számos példányt ültettek el ebben az időszakban, ha nem is annyit, amennyit a tájidegen fajok tűrőképességével nem számoló Károlyi László szeretett volna. Ez a téma gyakran volt vita tárgya a gróf és kertésze között.

Nyomokban ma is látható az a két mértani szerkesztésű kertrész, amely a kor divatja szerint készült. A kastély déli oldalára tervezett franciakert jelentős tereprendezést igényelt: a meredek domboldal felső részét feltöltötték és elegyengették, így egy mesterséges terasz alakult ki.

A divatos, a kastély meghosszabbításának tekinthető historizáló kert magába foglalt néhány korábban ültetett platánt és vadgesztenyét, amelyeket kissé vissza kellett vágni. Újabb dísznövények is kerültek a kertbe, közülük a kastély közvetlen közelében ma is látható egy páfrányfenyő és egy szeldeltlevelű hársfa.

Mire a Károlyi Ede korában ültetett első díszfák öregedni kezdtek, a park szerepe is jelentős fordulatot vett. Ede gróf unokája, Károlyi István a kastélyszálló megnyitásával a parkot is az előkelő szállóvendégek szolgálatába állította. A vendégek számára ugyanis nemcsak a kastély főúri pompája, hanem a modern sportolási lehetőségek is vonzerőt jelentettek. A korszak leglátványosabb fejlesztései ennek megfelelően a nyaralóház-pavilonok, a sí- és golfpálya valamint a strandfürdő voltak.

A kastélyszálló hirdetéseiben népszerűsített tevékenységek némelyike nem volt előzmény nélküli a tájban. Vadászatokra, hosszú sétákra, lovaglásra, sőt teniszezésre korábban is volt lehetőség – éltek is vele a korábbi grófok vendégszeretetét élvező rokonok, politikustársak, előkelőségek, művészek.

Az 1930-as években felfutó új idegenforgalmi divat azonban a 19. századi szabadidős elfoglaltságok mellett újakat is megkövetelt. Ezért az egyik nyiladékban ródli-, egy másikban golfpályát alakítottak ki, a Pajna-domb lejtője pedig télen sípályaként szolgált.

A legnagyobb, legdrágább beruházás a strandfürdő volt. Ez érintette a leginkább kedvezőtlenül a korábban természetesnek szánt park festőiségét is, így érthető, hogy Zinke Ferenc, a park akkori főkertésze hevesen ellenezte azt. A medence mellé népi építészeti stílusban tervezett strandházat emeltek, ahol a vendégek átöltözhettek. Napozni – korabeli kifejezéssel napfürdőzni – pedig a „strandrétté” változott tisztáson lehetett. A park tehát minden ízében a kikapcsolódásra vágyó szállóvendégek birodalmává vált.

A környék mindig is a vizek földje volt. A kastélyt források és patakok vették körül, a folyóvizeken hat híd ívelt át. A természetes vizeket már a 19. század közepétől igyekeztek a kastély és lakói szolgálatába állítani. A Tuzinka-forrás például a főúri lak három fürdőszobáját, szökőkútját, sőt a díszudvar ma is meglévő oroszlánfejes vízköpőjét is ellátta vízzel. A patak elrekesztésével készült halastó mellé pedig már 1855-ben két szobás fürdőházat építtetett Károlyi Ede gróf, hogy a különböző gyógyfürdőkön időző felesége és kislánya számára vonzóvá tegye Radványt. Ugyanezt a célt szolgálta a kastély pinceszintjén kiépített márványmedencés fürdőház is, amelyet szintén a forrás látott el vízzel.

A Károlyi-kastély párját ritkító ősfás angolparkja 1975 óta természetvédelmi terület. A több mint százhektáros arborétum büszkeségei a történelem viharait átvészelő platánóriások. Az ország legnagyobb példányai közé tartoznak ezek a patak partján álló, több százéves famatuzsálemek. A kastélypark terebélyes hársfáival, többtörzsű tulipánfájával és piramistölgyeivel hazánk egyik legkülönlegesebb klímájú és hangulatú történeti kertje, amely szinte belevész a környék erdőségeibe. Halastavak, patakokon átívelő romantikus hidak, árnyas facsoportok és mesebeli erdő csábítanak itt akár többórás sétára. A kastélyt körülölelő hatalmas parkot a helyreállított kilátótorony tetejéről is megcsodálhatják a látogatók.