A Kaplony nemzetségből eredő nagykárolyi gróf Károlyi család 1609-ben kapott magyar bárói rangot Károlyi (I.) Mihály királyi biztos, Szatmár vármegyei főispán kapta meg, majd 1712-ben magyar grófi rangot Károlyi (I.) Sándor Szatmár vármegyei főispán, kuruc tábornok, császári főhadvezér-helyettes személyében.

A família központja évszázadokon át az ősi birtok, Nagykároly vára volt.

1686-ban I. Lipót király adományozta nagykárolyi báró Károlyi Lászlónak Füzér várát és uradalmát, kárpótlásként a török háborúkban elszenvedett veszteségeiért. Ekkor kezdődött meg a radványi kastély Károlyiak általi birtoklásának – egy rövid megszakítással – több mint két és fél évszázados története.

Báró Károlyi László tizenhetedik gyermeke volt Károlyi Sándor, a Rákóczi-szabadságharc generálisa, Szatmár vármegye főispánja, a 18. század egyik legjelentősebb magyar politikusa. II. Rákóczi Ferenc megbízásából főparancsnokként 1711-ben ő írta alá a harcokat lezáró szatmári békét Nagykárolyban. Károlyi Sándor 1712-ben a grófi címmel együtt új, bővített címert is nyert az uralkodótól.

Károlyi József Szatmár vármegye főispán, Békés vármegyei főispáni helytartó 1803-ban hunyt el, ekkor kiskorú fiai, Ká­rolyi (I.) István, Károlyi (I.) Lajos és Károlyi (I.) György örökölték uradalmait. Radvány (I.) István ágán öröklődött tovább.