A füzérradványi Károlyi-kastély egészét érintő, átfogó felújítási munkákat követően a műemlék egy, elsősorban a kastély kastélyszálló időszakát (1936–1948) bemutató állandó kiállításnak ad otthont. A kiállítás az épület eddigi múzeumi szakaszán a földszinten és az emeleten kapott helyet, de a kiállítási felület egyes elemekkel megjelenik a földszinti kiszolgáló termekben is, illetve a pincerész „szabaduló szoba” termében. A földszinti és pinceszinti terek a tárlatot kiszolgáló funkcióival bővültek, valamint közösségi terekként is működhetnek.
A kiállítás belsőépítészeti tervezése, valamint a sokrétű építés-, kor-, tulajdonos- és helytörténeti ismeretek átadása a kortárs követelményeknek megfelelő formában és eszközökkel történt. A kiállítás elemei egyedileg tervezett és helyszínre gyártott installációból állnak. A kurátori koncepciót követve modern vonalvezetésű és anyaghasználatú kiállítási bútorzat készült, amely hangsúlyosan kontrasztban áll a restaurált felületekkel gazdagon rendelkező műemléki terekkel és a nagyszámú „visszaszármaztatott” műtárggyal, bútorral vagy ezek másolataival.
Eredeti műtárgyból viszonylag gazdag egység állt rendelkezésünkre, de így is csak töredékét tudtuk felmutatni azoknak a műtárgyaknak, melyek egykor a kastély termeiben álltak. A kiállítási koncepció ezért részben a „hiányt” bemutatandó horror vacui módszerrel is számolt: egyes termeket mozgóképpé konvertált fekete-fehér fényképekkel vetítünk meg, ahol az egykor ott volt műkincsek kerülnek a helyükre. Egyes bútorokat 1:1 méretben megépítettünk, de színezésükkel (fehér és szürke) egyértelmű utalást teszünk arra, hogy azok csak léptékarányos pótlékai az egykor ott álló bútoroknak. Egyes felületeket és különösen festményeket (amelyek mára végleg elvesztek vagy megsemmisültek a II. világháború vagy épp az 1970-es években) egykori helyükön úgy mutatunk be, hogy ott keretezett kópiájuk kerül elhelyezésre. Egykor volt színes faliszőnyegeket fekete-fehér (enyhén színezett) kópianyomattal „pótlunk” ki ott, ahol az eredetivel meg nem egyező (hasonló) szőnyegeket már nem tudunk elhelyezni.
A kastély kiállításának összbenyomása és hangulata magában kell hordozza az angolszász kastélyok komor romantikáját, egyes termeiben vadászkastélyok sötét tónusát, valamint az 1930-as, 1940-es évekre jellemző, a filmekből ismert „noir” élményt. Mindezt ellenpontozza a termeket bemutató „beszélő képek” (élőszereplős filmek) Karinthyt szabadon követő nyomozós játéka.
A kiállítás tényekben: